2015-03-23

Állásfoglalás a hatáskörök és kötelezettségek tisztázása érdekében

1. A restaurátori tevékenység meghatározása

A restaurálás

1/a.
a régészeti örökséggel és műemléki értékkel kapcsolatos szakértői tevékenységekről szóló 439/2013.(XI.20.) Korm. rendelet alkalmazásában (14) „a műemlék alkotórészét, képző- és iparművészeti alkotást jelentő tartozékát, berendezési tárgyát közvetlenül érintő azon beavatkozások – állapotfelmérés, kutatás, konzerválás, esztétikai helyreállítás összessége, amelynek célja, hogy elősegítsék a kulturális örökség védett elemei értékeinek felismerését, megértését, megbecsülését és az értéket adó jellegzetességeinek fenntartását.”

A restaurálás

1/b.
a Magyar Restaurátorok Egyesülete értelmezésében
különböző tudományágakat, tevékenységeket és intézkedéseket felölelő összefüggő és rendszerezett tevékenységet jelent, melynek célja műalkotások műértékének helyreállítása. A tevékenység magába foglalja a diagnosztikai vizsgálatot, a preventív konzerválást, az állagjavító konzerválást, az esztétikai helyreállítást, a restaurálás lényegéhez tartozó tervezéseket, eljárásokat és intézkedéseket csakúgy, mint a folyamat egyes szakaszainak dokumentálását.

A diagnosztikai vizsgálat a kulturális vagyon védelmével kapcsolatos tevékenység elengedhetetlen része, a tervezési szakaszt megelőző diszciplína, mivel ez tárja fel és határozza meg, hogy milyen eljárással és miből is készül a kulturális vagyon. Ez teszi lehetővé állapotának meghatározását, elkülönítve a természetes bomlási folyamatok, a használat, a véletlen károsodások és a különböző időben történt átalakítások okozta változásokat, feltárva azok okait, természetét, mértékét, amely vizsgálat sorozat végül elvezet a beavatkozások megvalósításához.

A tervező restaurátornak biztosítania kell a megvalósításban érdekelt felek közötti interdiszciplináris folyamatokat és az ő feladata meghatározni, hogy a kulturális vagyon anyagát érintő vizsgálatok és kezelések milyen képzettséggel és gyakorlattal bíró szakember közreműködésével valósítható meg. Az érintett szakágak és személyek kötelezettségeit szakképzettségük szerint kell meghatározni és elosztani.

2. Alapvető elvek

Műemléki területen a hatósági engedélyezési eljárás különbséget tesz az Építésügyi Hatósági engedélyhez kötött építési tevékenység és a műemléki restaurátor szakterület örökségvédelmi engedélyhez kötött tevékenység között (TEAOR ’08: 90.03.11), ezért a restaurálás szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a restaurálandó kulturális vagyon helyhez nem kötött, vagy helyhez kötött, esetleg szerkezetileg is kapcsolódik a környezetéhez.

Ha az épületen/ épületben végzett, de nem az épület restaurálása, hanem az épülethez kötődő művészeti alkotás műértékének helyreállítása a feladat, ebben az esetben a tevékenységet szabályozó 439/2013. (XI.20.) Korm. rendelet előírásait kell alkalmazni.

Másképpen szólva:
bármilyen műemlék, vagy nem műemlék épületen restaurálásra kijelölt művészeti alkotás, tartozék, berendezési tárgy restaurálása és az ezzel kapcsolatos tanácsadás nem azonos az épület helyreállításával, építési beruházással.

3. Szakmagyakorlással kapcsolatos fogalmak

3/a.
Építési beruházás alatt a kulturális örökség védelméről szóló törvényben meghatározott műemléken végzett, építésügyi hatósági engedélyhez kötött építési tevékenységnek minősülő építési beruházást kell érteni.
Szakmagyakorlás során építési E-napló vezetése kötelező.

3/b.
Az alkotó tevékenység körébe sorolt restaurálás, függetlenül attól, hogy a tevékenységet önálló feladatként, vagy komplex műemléki helyreállításhoz csatlakozóan szakági közreműködőként végzik, műemléki területen, műemléki restaurátor szakterületen a 439/2013.(XI.20.) Korm. rendelet szakértői jogosultsághoz kötött tevékenységnek minősíti. A restaurálás ezért nem tartozik építésügyi hatósági engedélyköteles szolgáltatások közé és nem tartozik az áfatörvény 142.§ (1)-bek. b) pont hatálya alapján a „fordított áfázás körében sem. Így az általános szabályok szerint terheli adókötelezettség, függetlenül attól, hogy a tevékenység tárgya helyhez kötött, vagy sem.

3/c.
A 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet 51.§ (2) bekezdése szerint a műemléki restaurátori tevékenység esetében nem E-napló, hanem restaurálási napló vezetését írja elő.

A Hatóság helyszínen ellenőrzi, hogy a megvalósítást, kivitelezést dokumentáló restaurálási napló rendelkezésre áll-e, és ebben a szükséges bejegyzéseket az arra jogosultak megtették-e.

4. Ellenőrzési-szakértői közreműködés

4/a.
A restaurálási tevékenység hatósági ellenőrzését a 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet 72.§ (2) bekezdés szabályozza: a restaurálás végzése során szakértő bevonásával történő helyszíni hatósági szemlét kell tartani legalább a restaurátori kutatás után, a mintafelületek elkészítésekor, valamint restaurálás elkészültekor.

4/b.
439/2013.(XI.20.) Korm. rendelet 4.§ (2) bekezdés értelmezésében szakértői tevékenységnek minősül műemléki területen műemléki restaurátor szakterületen (c)
ca) a védett műemléki érték fizikai beavatkozással, mintavétellel, roncsolással járó állapotfelmérése, kutatása,
cb) védett műemléki értéken végzett konzerválás, megelőző konzerválás,
cc) védett műemléken végzett esztétikai helyreállítás és restaurátor kutatási, vagy restaurálási dokumentáció összeállítása,
cd) a védett műemléken végzett restaurálást érintő közigazgatási hatósági ügyekben szakértőként való közreműködés, a védett műemléki értéken végzett restaurálást érintő tevékenység – megvalósítás során történő, jogkövetkezményekkel járó – véleményezése.

4/c.
Számolni kell továbbá, hogy a 2001. évi LXIV Örökségvédelmi Törvény a tulajdonost kötelezi, aki nemcsak haszonélvezője, hanem gondozója, őrzője a műemléknek és birtokában levő védetté nyilvánított javaknak. Az engedélyezési eljárás, döntéshozás és ellenőrzés esetében a tulajdonos kompetenciája vitathatatlan, ennek érvényesítése érdekében rendszeresített, kulturális szakértők közreműködésével szervezett konzultációk és zsűrik a restaurálás módszertanának meghatározott elemei. Az eljárás célja a felelősség megosztása, a leggazdaságosabb és legkíméletesebb kezelési eljárások kidolgozása.

A restaurátor szakterületen bejegyzett kulturális szakértők információkkal látják el a műemléki érték tulajdonosát és az érdekelt feleket a kulturális vagyon jelentőségével, történetével, sebezhetőségével, romlási folyamataival és helyreállításával kapcsolatban. Ezen információk birtokában lehet a konzultációkon megvitatni, hogy mely beavatkozás szükséges és mi felesleges, mi emeli ki a műemléki érték kvalitásait és mi az ami káros számára, mely történeti periódus megőrzése, bemutatása kívánatos.

4/d.
A kulturális szakértői tevékenység folytatásának feltételeit és a kulturális szakértők nyilvántartásának vezetését a 19/2010. (IV. 23.) OKM rendelet szabályozza.
Az 1.§ a) bekezdése határozza meg a tevékenységek körét:
„a könyvtári, közművelődési, múzeumi, levéltári, vagy a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szakterületen felmerülő kulturális szakkérdésekben folytatott szakértői tevékenység, amennyiben a jogszabály szakértő igénybevételét írja elő, vagy a szakértő igénybevételéhez jogkövetkezményt állapít meg.”

5. Következtetés

Egyértelművé kívánjuk tenni, hogy műemlék tartozékaként védett kulturális javak autentikusságát megőrző kezelés esetén beszélünk restaurálásról, ahol nem engedhető meg az alkotói szándék szellemiségét hordozó eredeti anyag cseréje – szemben a műemléképület helyreállításával, ahol a használatból eredő követelmények miatt számos eredeti anyag kicserélhető.

E rendeletekből egyértelműen megállapítható, hogy a műemléki terület restaurátora, mint szakértői jogosultsághoz kötött tevékenység folytatója, a 39/2015. (III. 11.) Korm. rendelet szerint nem E-napló, hanem Kutatási vagy Restaurálási napló vezetésére kötelezett.

Az is világos, hogy a restaurátori tevékenység ellenőrzése ügyében nem Műszaki Ellenőr, hanem Restaurátor Szakértő a kompetens. (R 51.§ (1))

A restaurátori feladat teljesítési céljából megkötött vállalkozói, vagy alvállalkozói szerződések tartalma nem ütközhet a tevékenységet szabályozó hatályos rendeletek előírásaival, a Restaurátor Etikai Kódex ajánlásaival.

Kérjük állásfoglalásunk szíves tudomásulvételét.

Budapest, 2015. március 23.

Tisztelettel:
dr. habil Szentkirályi Miklós
elnök, MRE