A Magyar Képzőművészeti Egyetemen, akkor még Főiskolán, nemzetközi viszonylatban is igen korán, 1937-ben indult a festmény-konzervátor képzés. 1970-ben kezdődött a szobor-restaurálás oktatása, majd újabb területek is megjelentek, mint például a falkép-restaurálás (1972). Eltérően a főiskola többi szakától, ahol négy év volt az alapképzés, itt a diplomához öt évet kellett elvégezni nappali tagozaton. 1971 óta egyetemi diplomát kapnak a hallgatók, de a főiskola nevét csak 2000 január elsejétől változtatták Magyar Képzőművészeti Egyetemre.
1974-ben megalakult a „Múzeumi és Közgyűjteményi Tárgyrestaurátor Szak”, négyéves, levelező tagozatként. 1991-ben a tanulmányi idő öt évre nőtt, 2008-tól a szak neve Iparművészeti Restaurátor Specializációkra módosult. A tömbösített rendszerű, levelező oktatás a 2023-2024-es tanévtől kezdve nappali rendszerben folytatódik tovább.

Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem az egyetlen intézmény hazánkban, ahol restaurátor diplomát lehet szerezni.

Vissza a lap tetejére

 A műalkotásokat évszázadokig festők és szobrászok javították, hisz ők ismerték ezek anyagait, készítési technikáit, és nekik voltak meg a megfelelő művészi adottságaik a feladat ellátására. A régi korok alkotásainak növekvő megbecsülése hozta magával ennek a tevékenységnek az önálló szakterületté való fejlődését, a restaurátor hivatás megjelenését. Kezdetben a restaurálás csak a művészeti alkotásoknak dukált. Idő kellett annak felismeréséhez, hogy minden ránk maradt tárgyi emlék pótolhatatlan és becses tanúja múltunknak, ezért megőrzésükről a legmagasabb színvonalon gondoskodni kell. A restaurátorképzés a múltban általában művészeti akadémiákon kezdődött el, gyakran csak mellékszakként, és művészeti alkotások kezelésére korlátozódott (Bécs 1908, Vilnius 1922, Torun 1946, Prága 1947, Varsó 1947 stb.). Ez egyben választ ad arra a gyakori kérdésre is, hogy miért nem a Magyar Iparművészeti Egyetemen (jelenleg Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) oktatják az iparművész restaurátorokat.

A restaurátor szakma tartalma, és ezzel együtt a képzés is sokat változott az idők folyamán. Az induláskor a restaurátor olyan művész volt, aki festmény vagy szobor javítással is foglalkozott, mintegy pénzkereső mellékfoglalkozásként. Tevékenységét az előadóművészekéhez hasonlították, aki mások műveinek avatott interpretálásával hoz létre új művészi értéket.

Vissza a lap tetejére

Mára teljes szemléletváltás következett be. A nemzetközi szakmai szervezetek megegyeznek abban, hogy a restaurátor-konzervátor új, interdiszciplináris szakterület képviselője. Magas színvonalú természet- és társadalomtudományos alapképzettséggel kell rendelkeznie, ugyanakkor képesnek kell lennie arra is, hogy a tárgyakon a beavatkozásokat művészi színvonalon, kiemelkedő minőségben elvégezze. Egyre inkább követelmény az is, hogy az új, sajátos tudományos területen a legjobbak kutatóként is helytálljanak. A restaurátori-konzervátori tevékenység ma már a teljes tárgyi örökségre kiterjed. Általános az egyetértés abban, hogy restaurátornak csak az tekinthető, akinek erről szóló egyetemi diplomája van, és csak az a megfelelő képzés, amely lehetőséget teremt a doktori fokozat megszerzésére a restaurátor-konzervátor szakterületen. Európa egyetemein sorra teremtik meg ennek a feltételeit, amint a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában is szerezhetnek doktori fokozatot restaurátor művészek. 

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékén a restaurátor művész szakot elvégző hallgatók három képzőművészeti restaurátor specializáción szerezhetnek képzettséget, melyek a következők: 
– Festőrestaurátor művész
– Faszobrász-restaurátor művész
– Kőszobrász-restaurátor művész

A tanulmányi idő öt év, és a kezdetektől fogva csak nappali tagozaton végezhető el. Az osztatlan mesterképzés követelményeit teljesítő hallgatók mesterszintű (MA) oklevelet kapnak. 
Az iparművészeti restaurátorok oktatása a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében folyik. A hallgatók öt specializáción szerezhetnek restaurátor művész diplomát. Ezek a következők:

– Szilikátrestaurátor művész
– Fém-, ötvösrestaurátor művész
– Fa-, bútorrestaurátor művész
– Papír-, bőrrestaurátor művész
– Textil-, bőrrestaurátor művész

A tanulmányi idő öt év, levelező – majd 2023 őszétől nappali – tagozaton. A szakdolgozatukat sikeresen megvédő diákok egyetemi diplomát kapnak (MA).

Vissza a lap tetejére

Az oktatásban az elmélet és a gyakorlat egyaránt hangsúlyos: a gyakorlat-orientált képzésben a műtermi munka mellett a restaurátor szakma műveléséhez elengedhetetlen elméleti tudás megszerzése szintén fontos. Az óraszám igen magas, heti harminc óra felett is lehet, s a szakmai munka a műtermekben, laborokban az órarendi órák időkeretein túl is folyamatosan zajlik.

Gyakorlati oktatás:

Az első két évben alapvető rajzi, festészeti, szobrászati stúdiumokat folytatnak a hallgatók. A műtermi, gyakorlati munka egyik fontos eleme a biztos rajztudás és az ábrázolási ismeretek, így minden restaurátor szakos hallgatónak kötelező a Művészeti anatómia és térábrázolás tantárgy teljesítése (4 szemeszter). A további években a folytatás specializációnként némileg különböző, de fő vonalaiban mindenütt a következő: műtárgymásolatok készítése eredeti technikákkal, majd eredeti tárgyak restaurálása tervszerűen növekvő nehézségű feladatok megoldásával. A diplomaévben egy nagy értékű, komoly problémákat felvető alkotás teljes helyreállítása a feladat a megelőző kutatásokkal, természettudományos vizsgálatokkal, szakszerű tervezetek készítésével és alapos dokumentációval együtt.

Elméleti oktatás:

A tantárgyak hosszú idő alatt kiérlelt, folyamatosan fejlesztett rendszere számos tudásterületre épít. A szakmai képzéshez hangsúlyosan hozzátartozik a művészettörténeti tanulmányok teljesítése is tíz féléven keresztül, ehhez kapcsolódóan ikonográfiai ismeretekkel szintén részletesen foglalkoznak a hallgatók (Képi ábrázolások értelmezése restaurátoroknak tantárgy).

A műtárgyakat alkotó és a restaurátori beavatkozásokhoz használt anyagok viselkedésének megismeréséhez, a károsodások, romlási folyamatok megértéséhez elengedhetetlen az alkalmazott természettudományos tudás, aminek elsajátítása a Fizika restaurátoroknak és a Kémia restaurátoroknak tantárgyak keretében zajlik, a műtárgyvizsgálati technikák alkalmazásába pedig az Analitika tantárgy vezeti be a hallgatókat. A Festészeti technikák, anyagtan és festéstechnika-történet tantárgy keretében nyolc szemeszteren keresztül tanulnak a diákok a festészet nyersanyagairól és technikáiról, a faanyagokról, a táblakép- és falképfestés történeti módszereiről. A természettudományos, anyagismereti, technikai tudásra épül, s egyben a gyakorlati műtermi munkához szorosan kapcsolódik a Restaurálás szakmai elméleti ismeretek tárgy, ami az adott specializációhoz szükséges szakelméleti hátteret biztosítja. A Műtárgyvédelem, a Muzeológia és Műemlékvédelem tantárgyak a restaurátori munka további aspektusaival ismertetik meg a leendő restaurátorokat. A gyakorlati munka során megszerzett képességek és a teoretikus tudás nem választható el egymástól: a hallgatók a 9-10. szemeszterben a diplomamunkájuk elkészítésével és szakdolgozatuk megírásával zárják szakmai tanulmányaikat.

A kötelező tárgyak mellett a hallgatóknak lehetőségük van szabadon választott tárgyak teljesítésére is.  

Vissza a lap tetejére

Az iparművészeti restaurátor specializációkon a hallgatók az első évben szilikát, a másodikban fém, a harmadikban szerves alapú (fa, papír, bőr, textil) műtárgyak anyagtanát, készítéstechnikai megoldásait és konzerválásuk módszereit ismerik meg, elméletben és gyakorlatban egyaránt. Ezek mellett szervetlen és szerves kémia, fizika, anyagvizsgálat, műtárgykörnyezet, technikatörténet, általános művészettörténet, művelődéstörténet, restaurálástörténet és etika tantárgyakat tanulnak. Az első három közös év után a hatodik szemesztertől szétválik az évfolyam és az utolsó két évben az elméleti és gyakorlati tantárgyak egyaránt a választott specializációt szolgálják. Az oktatás során az automatizmusok mentén működő restaurálás helyett a hangsúly az egyes műtárgyak egyedi értelmezésén, kutatások és vizsgálatok útján, mérlegelések révén kialakuló döntéshozatali folyamatain van. 
Diplomamunkaként egy – összetett problémákat felvető – iparművészeti alkotás természettudományos vizsgálattal, technikatörténeti és művészettörténeti kutatással alátámasztott restaurálását végzik el. A képzés sokrétűségére jellemző, hogy mintegy 45 oktató vesz részt a munkában.

A restaurált diplomamunkákat 1996 óta a Megmentett műkincsek c. kiállításon mutatják be a nagyközönségnek a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kiállításon 2002-től a képzőművészeti restaurátor specializációk végzőseinek munkái is helyet kapnak.

Vissza a lap tetejére